Szerző: Ferencz Győző L?Harmattan Kiadó, 2014 A nyelv hatalma és a hatalom
nyelve nem tükörszimmetrikus kifejezések; nem mondhatjuk, hogy a nyelv
hatalmának a hatalom nyelve a bizonyítéka, vagy hogy a hatalom nyelvének a nyelv
hatalma a forrása lenne. A két kifejezés csak nyelvileg helyezkedik el egy
szimmetriatengely két oldalán, jelentésük egyébként aszimmetrikus viszonyban van
egymással: a nyelvnek nincs hatalma, de a hatalomnak van nyelve. A hatalom, ha
akarja, arra használja a nyelvet, hogy becsapja a kiszolgáltatott
nyelvhasználókat. Hazudik nekik, nyelvileg olyan dolgokat fogalmaz meg, amely
eltér a tapasztalattól, és ha vannak, akik ennek hatására hajlandóak a
tapasztalataik ellenében elhinni, amit hallanak, az nem a nyelv hatalmát
bizonyítja, hanem a hatalom hatalmát, amely a nyelvre is kiterjed. A nyelv nem
vagy csak ritkán tudja érvényesíteni korlátozott hatalmát a nem nyelvi
hatalommal szemben. Nincs eszköze rá, hogy ellenálljon, a nyelv ki van
szolgáltatva a hatalomnak. Ráolvasások, vallomások és megrendelt ódák,
elfeledett költők, betiltott szerzők és ünnepelt írófejedelmek, kallódó
kéziratok, bezúzott könyvek és díszkiadások sorsa számomra azt bizonyítja, hogy
a nyelvet, és egy felhasználási módját, az irodalmat fel lehet használni sok
mindenre. Ki lehet próbálni hátfájás és elnyomás, hályog és hazugság ellen, és
ezek ellenkezőjére is. Az irodalom jobban teszi, ha nem hiszi el, hogy a nyelv
ráértett, tulajdonított hatalma belső lényegéből ered. Ha sokat mondják, jobb,
ha gyanakodni kezd magára. Hiszen hatalma önmagában nincs, és nincs is szüksége
rá. Éppen ezért van rá szükség. A kötet adatai: Megjelenés éve: 2014 Terjedelem:
382 oldal