Szerző: Glósz József L?Harmattan Kiadó, 2014 A 19. század második fele látványos
magyarországi modernizációja archimédeszi pontjának a század első felében
kiépülő üzemszerű mezőgazdaság és a rá épülő terménykereskedelem bizonyult. Ezen
belül is kiemelkedő szerepet játszott a gabona, amely az agrárium legfontosabb
produktuma volt. Jelentőségével történészek generációi is tisztában voltak, mint
azt az exportjáról és az árak alakulásáról szóló munkák is tanúsítják. Adósok
maradtak azonban a belső piac felmérésével és azoknak a csatornáknak
számbavételével, amelyen keresztül a termény eljutott a termelőtől a
fogyasztóig. Tisztázatlan maradt a főként exportra dolgozó nagykereskedelem és a
belső szükségleteket kielégítő piac közötti kapcsolat is. A történetírás e sötét
foltjai azonban nem annyira az elődök mulasztásának, hanem az adekvát források
hiányának tudható be. A történész szerző így járatlan útra merészkedve vágott
bele a téma megírásába. A termelés és fogyasztás területi és társadalmi
megoszlásának elemzésével meghatározza a belső kereslet nagyságát, amely az
export mintegy tízszeresét tette ki. Szórványos adatok összegyűjtésével cáfolja
a lokális és regionális piacok közkeletű tételét, felvázolja az árugabonának az
egész országot behálózó mozgását, az árak különbözetének és a szállítási
költségeknek az összevetésével pedig igazolja megállapításai üzleti
megalapozottságát. Bemutatja a gabona kereskedelmével foglalkozók színes
világát, a piacoknak a professzionális kereskedelem alá rendelődését, végezetül
pedig az egyre komplexebbé váló rendszer területi szerveződését, módszertanilag
is újat nyújtó könyvet kínálva a téma iránt érdeklődő olvasónak.