Szerző: Ferencz Győző L?Harmattan Kiadó, 2014 A kritika köztes státuszú műfaj,
az esszé és a tudományos értekezés közötti sávban bárhol elhelyezkedhet. A
könyvbírálatot ez a paradox szabadság teszi intellektuálisan izgalmas műfajjá: a
kritikusnak filológiai előzmények nélkül, viszont szerteágazó ismereteket
mozgósítva kell értékítéletet alkotni egy-egy új vagy új kiadású műről.
Voltaképpen tehát problémamegoldó feladat, amelynek azonban nincs egy vagy akár
két helyes megoldása, szemben a többivel, amely téves. De mégis, szűk keretek
között, egyvonalú retorikai érvelés során ítéletet kell alkotni. A kritika
sikere talán nem is az ítélet helyességén múlik, hanem hogy sikerül-e találni
azt a problémát, amely a könyv lényegét ragadja meg, és amely miatt érdemes írni
róla. (Ferencz Győző) Ferencz Győző magyar és külföldi, kortárs és klasszikus
szerzőkkel és műveikkel foglalkozó, széles skálájú írásai ékes bizonyítékok
arra, hogy szerzőjük tudatában van annak a morális felelősségnek, amely a napi
kritikus, az ?első olvasó? és ennyiben minden más olvasó, a szakmai közösség és
a nagyközönség előolvasója szükségképpeni sajátja. Mint ahogy afelől sem hagynak
kétségben, hogy a napi kritikus közvetlen és közérthető módon ?olvasóbarát?
recenzióinak az elemző és értékelő momentumait az irodalomtudós maximális
elméleti felkészültsége, a mélyen átérzett szakmai kötelességtudat szavatolja.
(Takács Ferenc) A kötet adatai: Megjelenés éve: 2014 Terjedelem: 386 oldal