Szerző: Peterdi Nagy László L?Harmattan Kiadó, 2014 Mire ?68 harckocsis lovagjai
Prágából hazaértek, más világ fogadta már őket Moszkvában is. Először a pojácák
kezdtek el szemtelenkedni. Mi, az Orosz szépség és egyéb széptani művek
szerzőjével, Viktor Jerofejevvel, a Világirodalmi Intézet aspiránsai voltunk. Ő
Gogolról írt könyvet, én Csehovról. De még inkább a tegnapi egyetemistákról,
akik, amíg az új művek meg nem jelenhettek, a klasszikusokat olvasták és nézték,
játszották és rendezték. A nemzetközi helyzet azonban, egyre csak ?fokozódott?.
A Komszomol Színház farmernadrágban és tornacipőben mutatta be Csehov Sirályát.
Efrosz, a rendező, ez után kapott először infarktust. A harmadik már a Tagankán
érte utol. ?Művészeti problémákra használja kámfor injekcióinkat!? ? adta fel
ekkor a Lityeraturnaja Gazetában nagy feltűnést kiváltó apróhirdetését a
tudományos vezetőm, aki az unalmasabb konferenciákon Rajkinnak írt kuplékat. Ki
is zárták mindjárt a pártból. Engem meg szépen hazaküldtek. Csakhogy
visszaszöktem, albérlőnek. Szobácskám a konyhából nyílott, ahol késő éjszakáig
folytak a megbeszélések. Az asztal végére húzódva igyekeztem megérteni a
sistergő viták lényegét. A legfontosabb gondolatokat a szomszédnőm
szemöldökceruzájával jegyezgettem fel egy papírzsebkendőre. Nagy hiánycikk volt
ott ez akkor. Annál az asztalnál azonban mindenki vakon hitte még, hogy nem a
Pénz, hanem a Szellem válthatja csak meg a Világot. Ez a könyv is ebben a hitben
íródott.