Szerző: Császár Nagy László L?Harmattan Kiadó, 2014 Ahogy a forradalmak, úgy a
magyarországi rendszerváltás is fölfalja a saját gyermekeit. Tanúi lehetünk
annak, hogy az esemény negyedszázados évfordulóján ? az önigazolás kényszerétől
is vezérelve ? újraéled a hősképzés szándéka. A történések és a történeti tények
hiányos ismerete nyomán sorra készülnek a faragott képek, épülnek a szobrok
talapzatai, és emelkednek fel tényleges emlékművek is. Pedig nem csak Mózes
parancsolata figyelmeztet: ?Ne csinálj faragott képet magadnak?, ezt idézi
Kunszery Gyula a Bálványdöntés című versében is, amelyben azoknak a magyar
fiataloknak mond köszönetet, akik lerombolták a diktátor gránitkockákon
dölyfösködő szobrát. E könyvében a megkövült tabuk, megcsontosodott idolok
döntögetésére törekszik a szerző, aki ezúttal ismert, de valamiért félretett,
elfelejtett dokumentumokat rakott egymás mellé olyan rendben, hogy azokból talán
más megvilágításból is láthatjuk a sorsfordító évek történéseit. Mint számtalan
furcsa eset meg perifériára kényszerült és kényszerített politikuspálya
igazolja, a bálványok mindig a történelem lomtárába kerülnek. És ez jól van így,
mert valós önképünk megrajzolásához elengedhetetlen az, hogy hiánytalanul
megismerhessük a közelmúlt igazságát. Mert amíg ez nem történik meg, zavaros
szóbeszédek, találgatások, összeesküvés-elméletek borítják le talapzatukról az
újsütetű bálványokat. Hogy ne úttalanul tévelyegjünk saját hazánkban, meg kell
próbálni kideríteni, kik voltak vezényszóra bátrak, és kik azok, akik valóban
felismerték a változások elodázhatatlanságát. A forráskutató történészeken a
sor. Ők jól tudják, hogy amikor 630-ban Mohamed elfoglalta Mekkát, elment a
Kábához, és kidobálta, majd megsemmisítette az összes bálványt, Kába köré
mecsetet épített, és megbocsátott mindenkinek, aki fegyverrel harcolt ellene.
Ezzel elkezdődött egy új korszak és ? a felemelkedés.