Szerző: Balogh Gábor L?Harmattan Kiadó, 2014 Két?három emberöltővel ezelőtt még
vallási és faji szempontok dominálták az emberek hovatartozását Magyarországon.
Az eljárás az újabb generációk számára kissé szokatlannak tűnik, de nem idegen.
Gondoljunk például olyan országokra, mint az USA, Nagy-Britannia, Brazília vagy
éppenséggel Izrael. A hazai tisztánlátást és a megértést nehezítik az elmúlt
évtizedek beidegződései, gyakorlata, a sok-sok sztereotípia és előítélet. A
könyv szakít az elfogult és előítéletes szemléletmóddal. Gondolatfonalát
logikailag összefüggő kordokumentumok vezetik. Ebből a perspektívából mutatja be
a római katolikus egyház konfliktusvállalásának jelentősebb mozzanatait, az
egyházi és politikai közbeszédet akkoriban foglalkoztató alakzatokat és
intézményeket (Kulturkampfot, Kirchenkampfot, modus vivendiket). Balogh Gábor
hangsúlyosan foglalkozik az 1930 és 1945 közötti évek közéletét uraló
konfliktusforrásokkal, illetőleg konfliktusfajtával, az identitások
konfliktusával. Nem az ítéletalkotás szándékával; feladatának az események
értelmezését és megértését, valamint a moderálást tartja. A könyv főbb tézisei
az egyetemi oktatásban csiszolódtak egésszé, vagy maradtak továbbra is
gondolatébresztő torzók.