Szerző: Ruttkay-Miklián Eszter L?Harmattan Kiadó, 2014 A hanti kultúrában
számtalanszor találkozhatunk tömör, velős megfogalmazással, például hogy
sötétedés után nem szabad hangoskodni, nem szabad a tűzbe szemetet dobni, a nők
nem mehetnek a padlásra stb. Pusztán e szabályok ismerete azonban nem mindig
elegendő ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozhassunk, mit szabad és mit nem. A
szabályok mögött van egy olyan tudás, amely az adott helyzethez igazítva mindig
segít eldönteni, melyik szabályt és hogyan kell alkalmazni. E nélkül a
magabiztos tudás nélkül a szabályok ahelyett, hogy segítenének az eligazodásban,
inkább gátolnak, bénítanak a cselekvésben. E tudás bizonyos fogalmak és
kategorizálási elvek ismeretére épül, melyek segítségével egy adott helyzetben
alkalmazhatóak a szabályok. Könyvemben ezeknek a folyamatoknak a bemutatására
törekszem: hogyan működik egy meglehetősen összetett ? a szinjai hantik
tisztaságkoncepciójából eredő ? szabályrendszer a mindennapi élet során? Milyen
fogalmakkal írhatóak le a szinjai hantiknak a tisztaságról alkotott
elképzelései? Milyen kategóriák, milyen rendszerező elvek segítségével osztják
fel a világot tiszta és nem-tiszta részekre? Milyen szabályokkal biztosítják a
tisztaság fenntartását, a tiszta és a nem-tiszta elkülönítését? Milyen mértékben
és milyen indíttatásból tartják fontosnak e szabályok betartását? Hogyan
kontrollálják mindezt? Mit tesznek szabálysértés esetén? Meglehetősen összetett
kérdésről van szó, amelyben egymástól olyannyira távolinak tűnő dolgok kerülnek
kapcsolatba, mint a világkép és a szemétkezelés, a higiénia és a temetési
szertartás, a prémcserzés és az állatok kultikus tisztelete. A tisztaságról
alkotott elképzelések ? mint a könyv végére reményeim szerint láthatóvá válik ?
áthatják a hanti mindennapi életet: akármilyen témához nyúlunk, előbb-utóbb
érintjük e kérdést. Ruttkay-Miklián Eszter (1971? ) 1996-ban végzett néprajz,
1999-ben finnugor szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi
Karán. Ugyanott szerezte PhD-fokozatát 2004-ben. 1991 óta rendszeresen jár a
hantik északi csoportjai közé. 2002 és 2014 között hosszabb-rövidebb
megszakításokkal a MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.