Szerző: Katona Eszter L?Harmattan Kiadó, 2019 A hároméves polgárháború
(1936?1939) és a közel negyven esztendeig tartó Franco diktatúra (1939?1975) a
mai spanyol társadalom számára nem egy lezárult és elfelejtett múlt idő, hanem
egy máig lüktető, be nem gyógyult seb. Kiindulva az ?az a nép, amely nem ismeri
a történelmét, arra ítéltetett, hogy megismételje azt? téziséből, sokan úgy
gondolják, hogy az elmúlt évszázad spanyol történelmének megrázkódtatásaira
folyamatosan emlékezni és emlékeztetni kell politikai, társadalmi és kulturális
szinten egyaránt. Ez a törekvése az emlékezet színházának (teatro de la memoria)
is: a dráma eszközeivel feldolgozni a XX. századi spanyol történelem két
traumáját ? a polgárháborút és a diktatúrát ?, és felhívni a figyelmet a feledés
homályában maradt eseményekre. A monográfia röviden vizsgálja az emlékezet és a
felejtés kérdéskörét a XX?XXI. századi spanyol kontextuson belül, kitérve a
diktatúra alatt, a demokratikus átmenet során és az azóta kialakult
emlékezetpolitikákra. Mivel a XX. századi és a kortárs spanyol színházról magyar
nyelven csak kevés szakirodalom hozzáférhető, ezért erről is igyekeztünk átfogó
képet adni, bemutatva azt az utat, amit a spanyol drámairodalom a múlt században
és az új évezred elején bejárt. Az emlékezet színházához tartozó korpuszt
korszakokra bontva ismertetjük, majd a kötet terjedelmesebb részét a konkrét
drámaelemzések teszik ki. Hat tematikus fejezetben összességében kilenc szerző
tizenkét színdarabját vizsgáljuk. Az alkotók kiválasztásánál kronológiai
szempontokat is figyelembe vettünk, így a polgárháborút átélt (Antonio Buero
Vallejo, José María Rodríguez Méndez), a posguerra alatt felcseperedő (Sanchis
Sinisterra, José Luis Alonso de Santos), a dictablanda alatt született, de már a
demokráciában felnövő és alkotó (Laila Ripoll, Mariano Llorente, Juan Mayorga,
Joan Cavallé), valamint a demokratikus átmenet korszakához tartozó drámaírók
(Alberto Conejero) munkái közül válogattunk. A kötetben elemzett munkák a
szándékolt emlékezettörléssel és a spontán felejtéssel veszik fel a harcot. A
jövő számára őrzik a múltat, hogy a túlélők halálával ne tűnjön el az emlékezet.
A drámaírók tehát nem a konfliktuskerülő spanyol demokratikus átmenet
csendegyezségén, hanem az emlékezet paktumán hagyták ott szignójukat, és
mindannyian hisznek abban ? Juan Mayorga szavait idézve ?, hogy ?a színház az
emlékezet művészete?. A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2019
Terjedelem: 526 oldal