Szerző: Kovács Gábor Gondolat Kiadó, 2011 Gárdonyi Géza regényművészetének
recepciójában érzékelhető egy hagyományozódott hangsúlyeltolódás. Nagy
figyelemnek örvend a szerző három történelmi tárgyú regénye (Egri csillagok, A
láthatatlan ember, Isten rabjai); azonban alig-alig lehet hallani
kisregényeiről. S mindez annak ellenére van így, hogy monográfusai szerint a
Gárdonyira leginkább jellemző írásmód kisregényeiben lett kidolgozva. Ez a
nehezen feloldható probléma vetette fel azt az igényt, hogy szülessen egy olyan
tanulmány, amely a kultusztörténeti kérdéseket szem előtt tartva, azonban mégis
inkább az irodalmi művek nyelvi interpretációjára koncentrálva vezeti be az
olvasót a kisregényeinek szövegvilágába. A kötet Gárdonyi titkosírással írt
feljegyzéseinek költészetre vonatkozó megfontolásaira támaszkodva, s azt néhány
20. századi irodalomelméleti, prózapoétikai fogalommal kiegészítve dolgoz ki egy
olyan szempontrendszert, amely rá tud mutatni a szerző regényírói munkásságában
az 1910-es évek során bekövetkező ? a kisregényi forma felé terelő ?
szemléletváltásra. A tanulmány a megújuló regényírás sajátos működésmódját három
kisregény (Az a hatalmas harmadik, Leánynézőben, Vallomás) interpretációja során
tárja fel. A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2011 Terjedelem: 98
oldal