Szerző: Pintér Tibor L?Harmattan Kiadó, 2012 Matthew Locke 1661-ben jelentette
meg Broken Consort című három vonós hangszerre írt gyűjteményét. A tört (broken)
szó arra utal a címben, hogy Locke a hagyományos négyszólamú helyett
háromszólamú művet komponált, így törve meg a tradíció hangzásvilágát. E kötet
ilyen babérokra nem pályázik, de a tört jelző fontos szerepet kap a kötet
írásainak egymáshoz kapcsolódásában, mert a Nagy Elbeszélés végének
szellemtörténeti állapotában nem az átfogó, monografikus cél vezérelte
szerzőjét, hanem az foglalkoztatta, hogy a mikrotörténeti problémák hogyan
válnak nagy problémákká. A kötet egyes tanulmányai a XVII?XVIII. századi
zenefelfogás két kulcsfogalmának, az affektusnak és a figurának különböző zenei,
esztétikai és filozófiai problémáit járják körül: René Descartes
affektuselméletét, Claudio Monteverdi zenei modernizmusát és a korai barokk
zenei retorikáját. E vezérfonal mentén a korszak kevésbé ismert elméleti szerzői
és komponistái kerülnek középpontba, többek között Joachim Burmeister vagy
Matthias Weckmann. A könyv második részében zenei előadóművészeti kérdésekről
van szó. Ezek közös sajátossága az, hogy a múlt zenefelfogásának revitalizálása
milyen esztétikai problémákat vet fel, és ezekre milyen válaszok adhatók. E
kérdések elsősorban Antonio Vivaldi és J. S. Bach művei Nikolaus Harnoncourt
vagy az Il Giardino Armonico által adott interpretációinak elemzéseiben öltenek
testet. Az élet és a mű között támadó feszültség problémájával a
Mozart-életrajzírás történeti elemzését tárgyaló tanulmány foglalkozik. Az
utolsó tanulmány azt vizsgálja, hogy Walter Benjamin nevezetes aura-fogalmát
miképpen lehet a zenére alkalmazni. A kötet adatai: Megjelenés éve: 2012
Terjedelem: 173 oldal