Szerző: Csengery Kristóf L?Harmattan Kiadó, 2012 Iskolásként nem szerettem
énekelni. Az egész osztály előtt, amikor mindenki hallja ? ettől
kiszolgáltatottnak éreztem magam. A karéneket pedig szívből utáltam, örültem is,
hogy valamiképp mindig sikerült megúsznom. A magam kedvére se nagyon énekeltem.
Az utóbbi években mégis úgy alakult, hogy ha verset írok, gyakran lesz belőle
olyasmi, amit kénytelen vagyok dalnak nevezni. Ezek azonban ? én legalábbis úgy
hiszem ? nem hangos éneklésre, inkább dúdolásra valók. Félelem, rosszkedv, fázás
idején lehet a legtöbbjét mondogatni. Elszórtam ebben a kötetben ezeket a
dalokat. Tekinthetők kötőanyagnak a hosszabb szövegek között; tagoló, megnyitó
vagy épp lezáró szerepű jeleknek ? szerintem azonban fontosabbak: a dalok
felelnek a kötetért, azok mondják ki, amit a többi vers körüljárt vagy
előkészített. Dalok könyve. Remélem, ha az égi boltban kezébe akad ez a
versválogatás, Heinrich Heine nem tart tolvajnak, mert az ő híres gyűjteménye
éléről vettem a címet. A művészetben megszokott dolog a kölcsönzés, mióta világ
a világ. A mostani meg kiváltképp újrafelhasználós kor ? más küszöbéről elemelt
formák, újragondolt tartalmak, idézetek, utalások. Akár az életünk: mintha a
miénk volna, mintha a másé. Mintha már megtörtént volna, de talán mégsem. A
kötet adatai: Megjelenés éve: 2012 Terjedelem: 164 oldal