Szerző: Janecskó Katalin Corvina Kiadó, 2021 Amúgy el sem akart menni erre a
másodfokú tárgyalásra. Akkor már nagyon régóta ült. Én már beletörődtem, elment
mindentől a kedvem. Az egyik őr nógatta, hogy menjen el, mert itt még van esélye
megmutatni, hogy ártatlan. Végül elment, de nem sok bizodalma volt a bíróban.
Egyik kutya, másik eb, úgyis rábólint, puff, négy év marad, megyek vissza és
kész... Egy időre kiküldték a tárgyalóteremből, és ahogy teltek a percek, azon
aggódott, hogy lekési az ebédjét a börtönben. És aztán a meglepetés, amikor
visszahívták, és a bíró levétette róla a bilincset! Levették, én ott a
helyszínen elájultam. (Ernő) Addig nem féltem a rendőröktől. Ha láttam egy
rendőrt, biztonságban éreztem magam. Ha igazoltatott, beszélgettem vele, mindig
kérdeztem, milyen a rendőrmunka, így, úgy, amúgy. Most, a mai napig ha meglátok
egy rendőrt, kezem-lábam jár, annyira félek... Amint felírja az adataimat, már
végem van, abban a pillanatban. Nem alszom napokat akkor... ... Nem szabad bízni
senkiben, mert itt vagyok élő példa. Megbíztam a rendőrökben, ők csukattak le.
Megbíztam a bíróságban, és azt mondták: ha ártatlan, akkor sem sok ez a
büntetés. Nagyon vigyázzon mindenki magára, én azt mondom. (Ernő) Láthattam,
azzal nem volt probléma. Vannak emlékei róla, hogy bementünk mindig hozzád, és
ott rácsok voltak, meg hogy anyu azt mondta, ott dolgozol. Neki nem volt annyira
rossz, nekem volt rossz, hogy bejött. Rosszabb volt, mint ha nem jött volna.
Mindig odabújt hozzám, volt olyan, hogy elaludt rajtam az asztalnál, ide
ráfeküdt a kezemre, ... ölelte a nyakamat. Vége volt a beszélőnek, próbáltam
magamról leszedni... és akkor jön az őr, és fogja a kezem, na, adja át a
gyereket. (Kopasz) A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2021
Terjedelem: 208 oldal