Szerző: Görföl Tibor L?Harmattan Kiadó, 2014 Bármily meglepő, Karl Rahner csak
egészen ritkán jelentetett meg rendszeres értekezést a katolikus dogmatika
egy-egy kérdéséről. E csekély számú írása közé tartozik a szentháromságtan
összefoglalására vállalkozó tanulmánya, amely azért is számít kivételesnek az
elmúlt fél évszázad teológiatörténetén belül, mert felekezettől függetlenül
minden jelentős teológus állást foglalt az értekezésben kifejtett alapvető
tételekkel kapcsolatban. Rahner szerint a középkortól fogva a szentháromságtan
nem alkotja középponti rendezőelvét a keresztény gondolkodásnak és a keresztény
életformának, s ezért a teológiának egészen radikális erőfeszítéseket kell
tennie e visszás állapot megszüntetése érdekében. Nézete szerint további
nehézséget jelent, hogy a szentháromságtani dogma megfogalmazása idején a
személy kifejezés egészen mást jelentett, mint az újkorban, és az ebből
következő félreértések teljesen elhomályosítják a szentháromságtan valódi
értelmét. Nagyrészt Rahner provokatív megállapításainak köszönhetően az
ezredforduló környékén szentháromságtani fordulat zajlott le a keresztény
gondolkodásban. A kötet ennek a folyamatnak a főbb színtereit és alakjait
mutatja be.