Második kiadás Szerző: Lisieux-i Szent Teréz Sarutlan Kármelita Nővérek, 2020
?Nem bántam meg, hogy átadtam magam a Szeretetnek.? Ez Teréz végső vallomása.
Marx, Freud, Dosztojevszkij, Nietzsche és Wagner kortársaként Teréz, ez a fiatal
kármelita nővér ugyanazokkal a végső nagy kérdésekkel viaskodik, amelyekre
korának gondolkodói, írói, művészei is keresték a választ. Mire való a
szabadságunk? Miért van szenvedés és halál? Félnünk kell-e az odaáttól, és
egyáltalán van-e jövőnk? Hogyan szeressünk? Végül a leggyötrőbb kérdés: És ha
Isten nem is létezik?? Teréz felelete megtévesztően egyszerűnek tűnik: aki nem
szeret, nem is ért. Ez a fiatal lány élete igazságát kereste, s rátalált az
irgalmas Atya arcára. ?Van-e olyan igazsága az evangéliumi üzenetnek ? teszi föl
a kérdést II. János Pál pápa egyik Lisieux-ben mondott beszédében ?, amely
alapvetőbb és egyetemesebb, mint ez: Isten az Atyánk, mi pedig gyermekei
vagyunk?? Ez ilyen egyszerű? Igen. De nem kis bátorság kell ahhoz, hogy el is
fogadjuk, mert a következményei gyökeresen átalakítják az életünket. Az igazság
szabaddá tesz ? mondja Jézus. Terézt is az igazság tette szabaddá. Milyen
igazság? Annak igazsága, hogy Isten szereti az embert. Megélt tapasztalat lett
számára Isten ingyenes, újjáteremtő szeretete. Ezért meri odaadni magát teljesen
és fenntartás nélkül ennek az irgalmas Szeretetnek. Tudja, kinek hitt... A lelki
gyermekség kis útja az igazság és a bátorság útja. Ha ezen haladunk ? futva,
görnyedezve, botorkálva, mindegy ?, Isten igazi arcával találkozhatunk. Az
újjáteremtő irgalom szelíd fényével, amely éppen törékenységünk és bizalmunk
hívó szavára ragyog fel válaszul.