Szerző: Richard Wurmbrand Koinónia Kiadó, 2022 Richard Wurmbrand (1909?2001)
zsidó származású evangélikus lelkész első alkalommal 1948-ban került börtönbe,
az utcáról rabolták el a titkosszolgálat ügynökei. Húsz évre ítélték, amiből
nyolc és fél évet töltött le, ebből hármat magánzárkában. 1956 tavaszán
szabadult. Ekkor, bár visszavonták lelkészi működési engedélyét, újrakezdte
szolgálatát az üldözött egyházban. Így 1959-ben másodszor is letartóztatták.
Ítélete huszonöt évre szólt, végül öt év és öt hónap lett belőle. Álnéven
szerepelt a börtönök nyilvántartásában, családjával halálhírét közölték. Az
utána érdeklődő külföldi diplomáciai testületeknek azt mondták, hogy külföldre
szökött. Az embertelen kínzások ellenére hite és humora megmaradt. Ezt Visky
Ferenc szavai magyarázzák legtalálóbban: ?Az evangéliumért való szenvedés az
evangéliummal való együttszenvedést jelenti. Együtt szenvedni az evangéliummal:
közösségben maradni az örömhírrel.? ?Maga is csak test, és végül megtörik!?
summázza a lutheránus lelkipásztort besúgásra buzdító kommunista tiszt az
álláspontját. Akad-e bármi, ami a megőrülésnél vagy az ellenség gyötréséről
szőtt gyűlölet-fantáziáknál erőteljesebben helyezhető szembe a fegyintézetek
poklával, ahol az elítéltnek neve sem marad, és ahol puszta testként ?még
meghalni sem lehet?? A korbácsos verőemberek mellett orvosok vigyázzák a rabok
életben maradását, nehogy a túlvilágra szökjenek. A remény kiirtását szolgálják
az éjjel-nappal harsogó hangosbemondók, amelyek a fogvatartottak fülébe ordítják
?Már senki sem szeret?. Mégis: napjaink börtöneinek mindennapi tapasztalatait is
megcáfolva előfordul, hogy a házasság a távollét évei alatt megerősödik, a
depriváció okozta hallucinációk a megküzdést segítő látomásokká válnak, az
egymást korábban elárulók között pedig létrejön valamiféle bajtársiasság. Fiáth
Titanilla börtönpszichológus A kötet adatai: Kötés: puhakötés Megjelenés éve:
2022 Terjedelem: 392 oldal