Egy harmincas éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal
szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi
senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska
társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival. Azt a nőt, aki
egykor voltam, még mielőtt a fal beépült az életembe, már nem ismerném föl. De
az a nő is idegen, aki május tizedikén a naptárba följegyezte, hogy aznap
leltár. Jól tette, hogy jegyzeteket készített, hogy az emlékezetemben újra
életre tudjam őt kelteni. Jut eszembe, a nevemet se írtam még le. Már majdnem
elfelejtettem, de jobb is így. Nincs senki, aki a nevemen szólítana, akkor meg
minek? Marlen Haushofer osztrák írónő (1920-1970). Már harmincéves korában
elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat, majd az Osztrák Állami Nagydíjat
is. Írói stílusa és látásmódja nagy hatással volt a huszadik századi irodalomra.
A fal alapján néhány éve a természet erejét és a belső magányt döbbenetes erővel
ábrázoló - Magyarországon is vetített - film készült. A Nobel-díjas Elfriede
Jelinek Haushofernek ajánlotta egyik művét. A szintén Nobel-díjas Doris Lessing
szerint kevés lebilincselő regényről állítható ennyire biztosan, hogy kizárólag
nő tollából származhat: A fal a Robinson Crusoe női változata. Arról a heroikus
szeretetről szól, amivel a mindennapok csekélységei felé fordulunk, amikor
minden megsemmisülni készül körülöttünk. Haushofer sikerkönyvét méltatói a
civilizáció kritikájaként, a mágikus realizmus és a belső fogság ábrázolásának
egyik csúcsteljesítményeként emlegetik. Disztópikus regénye nem a szabadulás
kereséséről, hanem a túlélés lehetőségeiről szól. Arról, hogy mennyi mindent
képes szeretni az ember, ha már semmije, még neve sem maradt.