Régóta várt regényével George Saunders, az amerikai irodalom nagymestere eddigi
legeredetibb, legtranszcendensebb és legmegrendítőbb munkáját adja az Olvasó
kezébe. A cselekmény egyetlen éjszaka alatt bontakozik ki egy temetőben, melyet
egy káprázatos kórus hangjai beszélnek el: a Lincoln és a bardó olyan párját
ritkító irodalmi kísérlet, amely csakis Saunders elméjében foganhatott meg. 1862
februárja. Épp csak kitört az amerikai polgárháború. A harcok most kezdenek
igazán elmérgesedni, és az ország lakói lassan megértik: hosszú és véres
küzdelem vár rájuk. Lincoln elnök tizenegy éves kisfia, Willie közben súlyos
betegen fekszik a Fehér Ház egyik emeleti szobájában. Noha az orvosok azt
jósolták, hogy felépül, Willie néhány nap leforgása alatt meghal és egy
georgetown-i temetőben helyezik nyugalomra. ?Az én szegény kisfiam túl jó volt
ennek a világnak ? mondja az elnök ekkor. ? Isten hazahívta.? Az újságok arról
számolnak be, hogy a gyászoló Lincoln többször is visszatért egyedül a
kriptához, hogy átölelje fia holttestét. George Saunders eme történelmi tény
köré szövi feledhetetlen történetét a családi szeretetről és veszteségről, amely
kitör a valós, történeti keretek közül és egy vidám, ugyanakkor rémisztő
természetfeletti dimenzióban folytatódik tovább. Willie Lincoln igencsak fura
purgatóriumban találja magát, ahol a szellemek összejárnak, panaszkodnak,
átérzik egymás szenvedését, veszekednek és a legkülönfélébb bizarr módokon
vezekelnek bűneikért. Ebben a köztes állapotban ? amelyet a tibeti hagyomány
bardónak nevez ? rettenetes küzdelem veszi kezdetét a kis Willie lelkéért. A
Lincoln és a bardó az emberi képzelet döbbenetes terméke, és igen bátor
továbblépés a modern amerikai irodalom egyik legfontosabb és legbefolyásosabb
alakjától. A merész forma, a nagyvonalú szellemiség, és a szív mélységeinek
feltárása valóságos hitvallássá emelik ezt a művet, amelyben az író hitet tesz
amellett, hogy a fikció képes őszintén és döbbenetes erővel megragadni olyan
témákat, amelyek igazán fontosak számunkra. Saunders izgalmas új formát dolgoz
ki, és ennek segítségével az élő és meghalt, a történelmi és kitalált személyek
hangjának olyan kaleidoszkópikus, teátrális panorámáját közvetíti, melyben
egyetlen időtlen, mély kérdés visszhangzik mindvégig: Hogyan éljünk és hogyan
szeressünk, ha tudjuk, hogy minden, amit szeretünk, elmúlik egyszer?