,,1920. május 29-én születtem Budapesten. Édesapám orvos volt, én is az akartam
lenni. 1938-ban érettségiztem kitüntetéssel a budapesti állami Zrínyi Miklós
reálgimnáziumban. Az egyetemre az akkori (mondjuk szépen: prefasiszta) törvények
miatt nem vettek fel. Nemes László író, újságíró, műfordító valóban az évszázad
tanúja volt. Megtapasztalta a magyarországi fasizmus erősödését, ami elől
Palesztinába menekült, ahol a 2. világháború elején önkéntesként beállt az angol
hadseregbe. A háború utáni években újságíróként dolgozott, majd feleségével,
Fehér Klárával együtt az írói hivatásnak élt. Több, mint 20 regényt, számtalan
elbeszélést írt, s emellett olyan szerzőket fordított, mint Vonnegut, Defoe,
Remarque, Eric Knight, Koestler. A 100 éve született író emlékére jelenik most
meg válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye, amely átfogó képet ad a szerző írói
kvalitásai mellett emberi ,,minőségéről is: humanizmusáról, bölcsességéről és
töretlen derűjéről.