Vírusos időben születtek ezek a versek. Szomorúak. A saját hang már megvan,
azon ír - főleg szabad verseket, szinte prózaverseket inkább. Fiatalabb
kortársai így jellemzik őt: Mintha nem is lábbal járna. Szívvel inkább. Amit nem
tud elérni szóval, megnyeri szenvedéssel. Szeretem, ahogy túlesik a búcsúzások
szomorúságán. Tóth Erzsébet költészete erő. Erő a süket világgal, vak
történelemmel szemben. (Iancu Laura) A vershelyzet szituációit mindig határozott
kontúrral rajzolja körbe. Aztán elindulunk vele, átéljük, amit ő is átél. A vége
sokszor váratlan, meglepő, kijózanító. A kötetet olvasva érezzük a vélemény és a
kiállás erejét. Kétségünk sincsen, a sorok építkezése csak megerősíti, hogy
éppen így zajlottak az érzelmek és az események is. Mint egy novellában, mert
közben felfedezzük, hogy Tóth Erzsébet minden versében egy történet zajlik.
(Kontra Ferenc) Tóth Erzsébet a mai Magyarország meghatározó lírai krónikása. Az
EMET-NKA támogatásával