A lengyel származású Joseph Conrad több mint húsz évig szolgált tengerészként,
mielőtt az írásnak szentelte magát. Műveinek a tenger mellett két állandó
szereplője a nyugtalanság és a megszállottság. A Holnap című elbeszélésben a
nyugalomba vonult öreg hajóskapitány, Hagberd, és szomszédja, a fiatal Bessie
gyötrelmes történetét helyezi ebbe a háromszögbe. A mű középpontjában azon
emberek életének és lelkivilágának az elemzése áll, akik hamis reményektől és
illúzióktól szenvednek, amelyek beteges képzeletük vagy elnyomott vágyaik
gyümölcsei. A megszállott egoista Hagberd kétségbeesetten várja haza fiát, akit
ő üldözött el, az egyszerű szívű Bessie pedig sorsába beletörődve ápolja
zsarnoki apját. A lélek megbénulása, ami a kapitány esetében az őrület
eredménye, a lánynál a belenyugvó fásultságé, hordoz egyfajta ? igaz,
egészségtelen ? egyensúlyt. Ezt forgatja fel a harmadik alak megjelenése: ő az
annyira várt fiú, Harry, aki csaknem állati vitalitásával törést okoz a másik
két ember életében.Hagberd nem képes elfogadni, hogy valaki megkérdőjelezze az ő
világszemléletét, amely immár a fiú visszatérésének valamiféle mítoszán alapul,
eleve elutasít minden megoldást, amellyel mává tehetné azt a holnapot, amely
immár az ő egyetlen perspektívája. Harry látogatása után végül mégsem változik
semmi: a kapitány nem ismeri el a fiút annak, aki, továbbra is egy hamarosan
megérkező, képzeletbeli fiúról álmodozik. A szerencsétlen leány számára Harry
megjelenése és távozása minden remény végét jelenti: nem szabadulhat meg egy
olyan létállapotból, amelyet régóta elvisel annak ellenére, hogy nyilvánvalóan
elviselhetetlen.