A spanyol barokknak, Cervantes, Lope de Vega, Góngora századának mifelénk
kevésbé ismert óriása Baltasar Gracián. Pedig e kézikönyve a korabeli Európa
egyik legolvasottabb műve volt, s a XVIII. században, Faludi Ferenc átköltésében
nálunk is sikert aratott.. Modern kori újrafölfedezésében Schopenhauernek jutott
fontos szerep: lefordította és jegyzetekkel látta el Gracián maximáit, melyek rá
is hatással voltak. Az életbölcsesség kézikönyve ugyanis a világirodalom egyik
legnagyszerűbb aforizmagyűjteménye, háromszáz, átlagosan tíz-tizenöt sor
terjedelmű bölcsesség található benne. Ezek a barokk ?hős? azzal a tökéletes,
autonóm személyiség jellemzői, követendő életszabályait fogalmazzák meg szabatos
tömörséggel, egyetemes érvénnyel. Gracián maximái sziporkázóan szellemesek,
érzékletesek, helyenként a közmondások népi ízével-zamatával teljesek.