Nizza. 1961. július 24. Hitsch Kandrian zürichi grafikus egy kávézó teraszán ül
a quai des Deux Emmanuels-en. Felesége és fia elutazott, ő maga egy fürdőbaleset
után egyedül maradt a Cote d'Azurön, szemlélődik, gondolkodik, elnézi a
gondtalanul nyaralók áradó, hömpölygő tömegét. És ebben a látszólag békés és
gondatlan nizzai atmoszférában Hitsch Kandrian egyszerre nyugtalanító
jelenségeket észlel. Szállodájában a William-féle ex-kaszinóban megszáll ey
constanitne-i regattcsapat. A Cléo nevű luxushotelba megérkezik egy algériai
képviselő, aki azért harcol, hogy véget érjen a már hét éve tartó algériai
háború. Kandiran rosszat sejt, egyre biztosabban látja, hogy a regattcsapat
tagjai nem békés, ártalmatlan sportolók. Tudja, hogy szólnia kellene, érzi, hogy
meg kellene akadályoznia a katasztrófát. De csak vár, üldögél, aperitifet iszik,
Hemingway öngyilkosságán tűnődik, elkövet egy házasságtörést - miközben
bekövetkezik amitől félt. Késő, már túl késő - állapítja meg soha meg nem szűnő
bűntudattal Hitsch Kandrian, aki némaságával a vétkesek cinkosa lett. Ulrich
Becher páratlanul gazdag írói eszközökkel rendelkező művész. Az élet teljességét
tudja ábrázolni, színesen, érzékletesen, dinamikusan. Így elevenedik meg
előttünk a mediterrán táj is, a benen élő és cselekvő, vagy éppen
passzivtásukkal ható alakjaival, kételyeikkel és meg nem valósult szándékaikkal.