A spanyol festészet kiemelkedő alakjának, az egyetemes művészettörténet
kolosszusának regényes életrajza Francisco Goya festőt fiatal korától, első
művének születésétől kezdve kíséri végig hosszú művészi életpályáján. Nagyszerű
műveit izgalmas módon a szemlélők és műbírálók, gyakran maguk a modellek
véleményével, az ő interpretálásukban mutatja be Marlowe. Kerettörténetbe
ágyazza az életregényt: a festő már öregen egy párizsi éjszakán kénytelen
végiggondolni múltját, hányatott életét, azt az őrült világot, amelynek
eseményei pályáját megszabták. Nyomor, betegség, tudatlanság, aljas ösztönök,
udvari intrikák, háború és inkvizíció, gáttalan szenvedélyek és mély emberi
érzések - ezek közt kellett Goyának élnie, s ezek közt alkotta lenyűgöző, bátor
festményeit. És Marlowe levonja a végkövetkeztetést: Goyának mindezen szörnyűség
közepette is élnie kellett, a kor tanújának kellett lennie, hogy mindent, amit
látott és tapasztalt, megörökíthessen - okulásul az utókornak és még a mai
generációnak is gyönyörűségére.