E publicisztikai írásokat erős reflektorfénybe helyezi 2004. december 5-e. Az
orvos író kórképéből fölsejlik, hogyan juthatott el erre a mélypontra a
magyarság. Már évekkel ezelőtt éles határozottsággal felismerte a lényeget: a
magyarság öntudatra ébredésének, a magyarságtudat természetes átélésének a
szükségességét az élet minden szférájában, pontosabban ennek hiányára mutatott
rá az oktatástól a művészeteken át a kisebbségi élet minden területén. De
hasonló meghasonulások, magyarságtudat-hasadások észlelhetők az anyaországban
is. Dr. Gubás Jenő könyvében gyógyírként hatnak a nyelvrokon népek (a finnek és
az észtek) történelméről és kultúrájáról szóló ismertetői - hitet, önbizalmat és
ösztönzést adva az egyetemes magyarságnak a beolvadás elleni küzdelmében, és
éltetni kívánja azt a törekvést, amely a szülőföld megőrzését és szeretetét
erősíti. A könyv egésze azt az aggódást tükrözi, amely a délvidéki magyarság
jövőjét látja veszélyeztetve. Kutatja azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek
segítségével ez a nemzettöredék alkotva és gyarapodva biztosabb jövőt tudhatna a
magáénak. Ismerve a mostani körülményeket, ez most a létkérdése. És nemcsak
neki. Szerencsés találkozás, hogy a budapesti Püski Kiadó és a délvidéki Aracs
Szervezet közös kiadványként jelenteti meg a szerző negyedik önálló kötetét.