Jack London Messze földön antik (Európa Könyvkiadó), 1975 671 o., vászon kötés
(picit sérült) védőborítóval 550.- Jack Londont (1876-1916) az amerikai
naturalizmus egyik legjelesebb képviselőjének tartják ? a hősiességről, az
eszményeknek feláldozott életről mégis kevesen írtak olyan romantikus
lángolással, mint ő. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, s a
legkedvesebb hősei ?éneklő? és ?beszélő? kutyák, legkedvesebb színterei erdő és
tenger. Csupa ellentmondás: ez kölcsönöz különleges izgalmat, feszültséget
művészetének. Mintha életét is maga írta volna: egy különc csillagjós és egy jó
házból való úrilány törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot San
Franciscóban. Tizenöt éves korában mint közveszélyes csavargót börtönbe zárták.
Tehervonatok tetején beutazta a déli államokat, majd tengerésznek állt be.
Fiatal korától kezdve rengeteget olvasott: szépirodalmat, filozófiát egyaránt.
1896-ban csatlakozott egy aranyásó-expedícióhoz; aranyat ugyan nem talált, de
későbbi elbeszéléseihez, regényeihez anyagot bőségesen. Első novellája 1899-ben
jelent meg. 1903-ban adták ki A vadon szava című regényét, s ezzel egy csapásra
meghódította az amerikai közönséget. Élete végéig csaknem ötven kötetet
jelentetett meg. Martin Eden (1909) című regényében önnön küzdelmes
fiatalságának történetét írta meg. Élete második felében megismerkedett a
szocializmus eszméivel, s bár sok téves, naiv, zavaros elképzelés színezte az ő
szocializmusfogalmát, mindig bátran hangoztatta a társadalmi egyenlőség
jelszavát. Ő volt a Szocialista Munkáspárt egyik legnépszerűbb előadója és
írója; A mélység népe című szociológiai riportkönyve leplezetlenül feltárja a
munkások és munkanélküliek, a nyomornegyedek lakóinak életét. Írói és anyagi
sikereinek csúcsán birtokot vett Kaliforniában, és szenvedélyesen gazdálkodott
rajta. Saját jachtján elutazott a Dél-tengerekre, s onnan hozta magával nem egy
novellájának és A beszélő kutyá-nak motívumait. Írói működése azonban ekkor már
a hanyatlás jegyeit mutatja. Egyre többet írt pénzért, egyre kevesebbet a belső
mondanivaló ösztökélésére. Már csak egy-egy novellában csillan fel a régi Jack
London ereje és valóságigénye. Lassan elszakadt a szocialista mozgalomtól is; az
alkoholizmus szenvedélye mindjobban eluralkodott rajta; csapások érték a
birtokát; családi életében nem talált megfelelő támaszt, s végül, negyvenéves
korában, túladagolt morfium vetett véget életének. Az irodalomtörténet
öngyilkosságot sejt, de lehet, hogy az alkohol és a kábítószer végzett roncsolt,
beteg szervezetével. Ezt az ellentmondásos, kalandos, lebilincselően érdekes
emberi és írói életutat kíséri végig kötetünk huszonhat elbeszélése, a Jack
London valamennyi novellatípusából válogatott jellegzetes darabok gyűjteménye.