Kötetünk kezdetén még meg sem született azoknak a királyoknak az egyike,
akikről szó lesz. A Magyar Királyságot mindjobban nyugtalanítja a délről
erőteljesen közeledő török hatalom. Nálunk meg ismét anarchia van, a bárók
szövetségekbe tömörülve, egymással szemben is egyre erőszakosabban lépnek fel.
Nem sok jót jósol az sem, hogy egyik csoportjuk - némi csatározás után - végül
egy fiatal lengyel királyt hoz be a trónra: Jagelló Ulászlót, akinek azonban
kevesen engedelmeskednek. Ha nincs a törökverő Hunyadi János, aki megkísérli
féken tartani az indulatokat, és több győzelmes (és vesztes) hadjáratot visel a
török ellen, még nagyobb lenne a baj. De a várnai csatában a lengyel-magyar
király odavész, itthon folytatódik a káosz. A Habsburg gyermek király V. Lászlót
Bécsben nevelik, itthon a Hunyadiak és ellenségeik között dúl a harc. És amikor
végre hazajön a gyermek, V. László, abban sincsen sok köszönet. Hunyadi János
éppen életének legnagyobb győzelme, a nándorfehérvári diadal után veszti életét.
Halálával a belharcok folytatódnak, gyűlölködő indulatok feszülnek egymásnak. A
kor meghatározó szereplői közül ki merénylet, ki vérpad áldozataként fejezi be
az életét, és úgy a belső küzdelem vezérei, mint a fiatal király örökre
eltávoznak nemcsak a politikából, hanem az élők sorából is.