Hazánk nyugati határán és legcsapadékosabb vidékén, Vas megye délnyugati
sarkában találjuk a változatos felszínű őrségi területet, ahol a dombok és
völgyek, a fenyő-, tölgy-, bükkerdők, zöldellő rétek, a bakhátas szántóföldek
keskeny szalagjai, a völgyekben csordogáló patakok szeres településének, az
ezekben található népi műemléképületek, valamint Árpád-kori templomok kelthetik
fel az idelátogatók figyelmét, érdeklődését. Az Őrség talaja rendkívül kötött,
mészszegény, több helyen kaviccsal kevert sárgásbarna agyag, ami
növénytermesztésre kevésbé alkalmas. A dombokat a múlt század elején még
hatalmas tölgyesek és bükkösök borították, ezek zömét azonban az élelmes üzleti
vállalkozók kiirtatták, helyüket a könnyen növő és itt őshonos erdeifenyő
foglalta el olyan nagy mértékben, hogy a századforduló óta az Őrséget csúfolódva
már Gyántásországnak is nevezik.