Halmos Ferenc Illő alázattal Magyarország felfedezése antik (Szépirodalmi
Könyvkiadó), 1978 227 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító
picit kopottas, könyvtári példány volt 560.- Harmincéves vagyok. Éveim
egyharmadát az öntudatlan, bár nem gondmentes gyermekkor vitte el, tizenhét évet
különböző iskolák padjaiban töltöttem, öt évig fizikai munkásként dolgoztam,
jelenleg pedig ? az eredményesség minden reménye nélkül ? egy ipari
szakközépiskolában tanítok irodalmat és történelmet. Tizennyolc éves korom óta
jelennek meg írásaim. Kamaszverseimmel az Első ének című antológiában
szerepeltem. Azóta egy kötetnyi versem jelent meg különböző lapokban,
folyóiratokban. Nazim Hikmet verseit fordítottam az Én egy ember című kötetben.
Korunkban a műfaji keretek lazulni látszanak. E könyv szereplőinek némelyikével
tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg. A velük töltött napok, a közös munka, a
beszélgetések során fogalmazódott meg bennem az elhatározás: szólni kell róluk.
Ehhez a legoptimálisabb műfajnak a szociográfia bizonyult. Ezúton is elnézést
kérek a műfaj elkötelezettjeitől a kontárkodásért. Ennyit a hátrahagyott
évekről. Az előttem levőkről sejtelmem sincs. ?Kiválva, elvegyülve? ? ez a címe
a könyv egyik fejezetének, de jól jellemzi ez egész írást. Az egyetem elvégzése
után, diplomával a kezében a szerző kivált az értelmiségi környezetből, és
elvegyült a gyári munkások világában. Hamarosan kiemelték, betanított munkásból
üzemi diszpécser lett ? újra kivált egy élettérből, és elvegyült egy másikban. A
könyv a hetvenes évek munkásainak életéről, nézeteiről, hangulatairól,
problémáiról, terveiről tudósít. Az interjúkból és a szerző élményeiből
plasztikusan kibontakozik egy gyár képe, egy-egy üzem világa, a
munkáskollektívák viszonya egymáshoz, vezetőikhez és a termeléshez. Halmos
szociográfiát ? és nem szociológiai tanulmányt ? ír, nem vállalkozik a felmerülő
kérdések átfogóbb elemzésére, a munkahelyi problémák közgazdasági,
társadalomtudományi összegzésére. Saját tapasztalatait, a munkatársak
vallomásait rögzíti a könyvben ? vállalva a szereplők örömeit és indulatait,
átgondolt, kikristályosodott véleményüket éppúgy, mint nyersebb ? sőt nemegyszer
ellentmondásos ? megfogalmazásaikat. Ugyanarra a kérdésre másként felelnek
munkatársai és más oldalról közelíti meg egy tervfelelős, egy meós vagy az
üzemvezető, másként látta a szerrző a munkapad mellett és üzemi diszpécserként.
A beszélgetésekben felmerülő problémák egy része helyi érdekű, periferiális
kérdés, a nagyobb részük azonban a személyes hitelű megfogalmazáson túl országos
gond, úgy véljük, általános érvényű ? hasznos adalék a fekélyes gócok
feltérképezéséhez.