Nádor Tamás Ex libris Interjúk antik (Gondolat Könyvkiadó), 1986 463 o., kemény
kötés, jó állapotú borító picit kopottas 400.- Ex libris ? írtuk a könyvre,
holott ex vitist kellett volna jegyeznünk. Mert a beszélgetőtársak bibliotékája
csak a bebocsáttatás lehetőségét, alkalmát kínálta: föllapozhattunk egy-egy
sorsot, bepillanthattunk a legkülönfélébb gondolatépítkezésekre. Ki betűt, ki
hangjegyet, ki jelent, ki históriát olvasott. Volt, aki az emberi agy térképét
silabizálta, más a szellem mappáján kutakodott. Egyikük régészeti naplót
böngészett: csonthieroglifát, kő-írásjeleket, másikuk a föld mélyrétegeiben,
vagy épp a magasságos égen lelte meg olvasmányait. Volt vers-, kép-, muzsika-, s
volt mimika- és mozdulatolvasó. Ám egyikük sem csupán a könyvért nyúlt a
könyvhöz, nem pusztán a művészet, a tudomány, a vallás, a politika
felismeréseiért, vélekedéseiért, s nem is a minden rendbéli kételyekért. Mert a
betű, az írott szó, a legelmésebb gondolat, a leggördülékenyebb történet, a
mégoly ismeretlen dokumentum mit sem ér ? önmagában. Mindannyian a
legfontosabbért betűztek könyvet s világot: az emberi nemhez méltó életért. A
létüket tagolták, a sorsukat értelmezték általa. Létértelmezés, a miért is
vagyunk e világon újra- meg újrakérdezése ? más dolga nemigen lehetett az
interjúkészítőnek sem. Ezért volt érdemes folytonosan a más bőrébe bújni, együtt
élni a kérdezettel, feleleveníteni századunk magyar szellemi életének egy-egy
emberöltőnyi részletét. Ezek illeszkedtek és keresztezték egymást, kinek-kinek a
természete, emlékezete, hivatása, mestersége szerint. S ismét kitetszett, amit
annyiszor kinyilatkoztatuni, és mégis mindig elfelejtünk: a legeltérőbb
gondolat, a legkülönösebbnek tetsző értékítélet ? ha humánus szándék vezérli:
termékenyítően megfér egymás mellett. S épp ez, csakis ez lehetett a cél:
bemutatni a színgazdagságot ? a lehetőség megszabta keretben. Útkereső elmék
sorsbeszámolói, számvetései, ars poeticái szerepelnek e hasábokon, ki-ki
elmondta, az elődök kezét fogva ? könyvet olvasva és a mesterek életét,
?teremtményeit? megismerve ?: ő maga mire jutott. Sokféle út vezet az
igazsághoz, sok igazság egyidejűleg érvényes lehet ? vontuk le megannyiszor az
ismert tanulságot ?, ám egyik sem lehet embertelen. Századunk ? az ezredvég ?
humanistái szólnak e könyv lapjain, akik mindmáig az eredendő emberi eszményt
keresik: az értelem, ha úgy tetszik, a megvilágosodás esélyét, kifejezésmódját.
Nem pusztuláskeresők tehát, hanem ? realista, mindennel szembenéző ?
életolvasók. A kötet szerzője ezért reménykedik abban, hogy nem a könyvek
könyvét, hanem néhány kortársunk párhuzamos életrajzát nyújthatja át az
olvasónak. Plutarkhosz bocsánatát kérve a merész kölcsönzésért?