Móricz Zsigmond A fáklya antik (Athenaeum kiadása), 1939 291 o., vászon kötés,
jó állapotú borító picit kopottas 750.- A fáklya a tehetetlen indulat regénye.
Főhőse, Matolcsy Miklós, a debreceni református teológia jeles diákja, tiszta
lobogással érkezik egy kis Szatmár megyei parókiára. Fáklyája akar lenni
népének: mintaközösséget akar falujából teremteni, de már az első napon zátonyra
fut a lekesedése. Észreveszi: nincs ereje a feladathoz. Általános eszme és egész
életet betöltő igazság után sóvárogva tanulmányírásba kezd az Isten létéről és a
vallás értelméről. S miközben a Lét, a Mindenség titkával birkózva a társadalom
bajainak felismeréséhez jut, járja a maga külön kálváriáját is urak, parasztok
és asszonyok között, már-már alkut köt lelkiismeretével s a hatalmasokkal ? a
falu bőrére. Matolcsy itt süllyed a legmélyebbre, de mégsem lehet egyértelműen
elítélni: nemcsak belső gyengesége teperte le, hanem a külső körülmények is. A
szakadéktól csak a falut sújtó hatalmas tűzvész menti meg. Matolcsy újra
felmagasodik. Feláldozhatja magát népéért. Az emberfeletti mentési munkálatok
következtében tüdőgyulladás dönti ágynak, s végső agóniájában kimondja:
Elvégeztetett, de semmi sem tisztázott. Móricz azonosul hősével újat kereső
vívódásaiban, tétovázását, megalkuvásait azonban elmarasztalja. Alakjában a
belső azonosulás és külső bírálat fonódik össze. Így sikerül bemutatni, hogy
Matolcsy emberi értékei szerint lehetne fáklya, de felemás filozófiájával
nagyobb fény nélkül kell elhamvadnia.