A történettudomány és a szépirodalom határán egyensúlyozó műben eltérő
nézőpontokból, de mégis szerves egységben mutatják be a szerzők az 1991 és 2011
közötti magyar részvételt az iraki válságkezelésben. A könyv az irak-iráni
háború végétől az amerikai fegyveres erők kivonulásáig mutatja be a térség
politikai, hatalmi és gazdasági konfliktusait, melyek igazi áldozata az iraki
nép volt. Az összetett folyamatok rengetegében a kötet iránymutatást nyújthat,
hogy - miként a szerző, Torma Béla írja - a fehér és fekete között felfedezzük a
szürkét, netán a feketét se lássuk olyan sötétnek, vagy a hivatalos fehéret sem
patyolattisztának.