Ez a kötet a XIX. század közepétől a XX. század elejéig tekinti át a filozófia
fejlődését. A korszakra a természettudományok gyors fejlődése jellemző, és ez a
világszemléletekre is rányomta bélyegét. Számtalan olyan kérdést sikerült
megoldani, amire korábban csak a tények birodalmán kívül vélték megtalálni a
választ. Rudolf Steiner így ír könyvének keletkezéséről az Életutam c.
önéletrajzában: A könyv egész anyaga már régóta élt bennem. A világnézetekre
vonatkozó szemléletem kiindulópontja Goethe világnézete volt. A goethei
gondolkodásmód és a kantizmus közötti, általam hangsúlyozott ellentét, az új
filozófiai irányok a XVIII. és XIX. század fordulóján Fichténél, Schellingnél,
Hegelnél: mindez szerintem a világnézetek fejlődésének új korszakát
jelentette... Így vált a XIX. század világnézeti törekvése azzá a kerek egésszé,
amely szemléletemben élt, és amelynek a leírására örömmel ragadtam meg az
alkalmat. Amikor erre a könyvemre visszanézek, úgy látom, hogy életem menetét
éppen ez fejezi ki szimptomatikusan. Nem ellentmondásokon keresztül jutottam
előre, mint ahogyan sokan hiszik. Szívesen elismerném, ha így volna. De ez
szellemi fejlődésemre vonatkozóan nem volna igaz. Úgy jutottam előre, hogy a
meglévőkhöz mindig új területeket ismertem meg... Ehhez jött, hogy sohasem éltem
bele magam a szellemi világba misztikus-érzelmi úton, mindig kristálytiszta
fogalmak révén akartam megismeréshez jutni. A fogalmak, az eszmék átélése az
eszmék világából a szellemi valóságba vezetett. Az antropozófiai irodalom
forráshivatkozásaiban számtalanszor találkozhatunk ezzel a művel. Az Igazság és
valósággal, valamint A szabadság filozófiájá-val együtt ez alkotja Steiner
filozófiai trilógiáját, ami immár teljes egészében hozzáférhető a magyar olvasók
számára is.