Élt egyszer Tahitin egy kisfiú, Jotefának hívták. Szerette a szigetét, élvezte
ezer színét, maga sem tudta, miért olyan boldog. Egyszer aztán odaérkezett az ő
gyönyörű világába egy fakó, hosszú hajú fehér ember, kunyhót épített magának,
olyan akart lenni, mint Jotefa és barátai. Nem értették, de lassan
megbarátkoztak vele? És akkor a férfi elkezdte megfesteni mindazt, ami Jotefát
körülvette: a lila eget, a mélyvörös banánokat? Piros szárnya nőtt a gyíknak,
csudakéken parázslottak a virágok. És a kisfiú lassan érteni kezdte a
boldogságot meg a barátját is, akit Gauguinnek hívtak?