A panelházban mindenki megtartotta magának a véleményét, fecsegésükkel nem
tartották föl egymást a lakók. Nem is köszöntek egymásnak. A képernyőről
tájékozódtak, innen tudták meg, odakint esik-e vagy napsütés van, mit egyenek,
milyen gyógyszereket szedjenek, mit vásároljanak, amire nincs szükségük. Ez a
villanypásztor óvta meg őket a másik ember véleményétől. Ám egy nap beköltözik
egy furcsa, bogaras ember, aki hobbiból pókokat nevel, de hogy mi a
foglalkozása, senki se tudja. Ettől kezdve minden megváltozik. A lakók lassan
megismerkednek egymással, köszönnek is. Már nem a tévésorozat szereplőinek
sorsán kérődznek, hanem meghallhatják a másik ember gondját, baját. A panelház
közösséggé válik. Hogy s mint éri el ezt a bogaras ember egy különös, száz
színben tündöklő színes pók, a kaleidoszpók segítségével, arról szól ez a
kacagtató szatíra.