DRÁMÁI: Perzsák; Heten Théba ellen; Oltalomkeresők; Oreszteia; Agamemnon;
Áldozatvivők; Eumeniszek Az első nagy görög drámaírónak körülbelül 90 darabja
közül hét maradt fönn viszonylagos épségben, ezeket tartalmazza a kötet. A
fennmaradtak közül a Perzsák az első. Az athéni görögöknek és Periklésznek a
perzsa seregek elleni szalamiszi tengeri gyözelmét ünnepli benne, s egyben élete
sorsdöntő élményét eleveníti meg. Érdekes, hogy valamennyi szereplő perzsa, az
író ezzel érzékelteti a görög győzelem hatását. A két ellenfél a demokráciát és
a keleti despotikus államformát is megtestesíti. A Heten Théba ellen előzménye
az, hogy Théba egykori uralkodóját, Laiosz királyt az istenek figyelmeztetik: ne
kívánjon gyermeket, mert az meg fogja ölni, és saját anyját veszi feleségül.
Oidipusz mégis megszületik, és elköveti a bűnt, majd megbűnhődik: két fia
száműzi vétkeiért. Eteoklész és Polüneikész az örökölt város uralmán
összekülönbözik, és Eteoklész idegen katonasággal vonul Théba ellen. A várost
csak a Labdakida-uralkodóház pusztulása és Kreón hatalomra kerülése menti meg a
pusztulástól. Danaosz király lányairól szól az Oltalomkeresők. Ennek mondai
témája tömeges férjgyilkosság. A lányok nászéjszakájukon végeznek férjeikkel,
akik unokatestvéreik, Aigüptosz király fiai. Az egyetlen danaidát, aki nem
hajtotta végre a szörnyű tettet, az istennő, Aphrodité menti meg nővérei várható
bosszújától. Az Oreszteia a drámaköltő egyetlen, teljességében fennmaradt
trilógiája, tagjai: Agamemnon, Áldozatvivők és Eumeniszek, és az Atreida-család
bűneit és bűnhődését viszi színre. Miért nevezik Aiszkhüloszt a tragédiaírás
atyjának? Nemcsak azért mert elődeitől nem maradt fenn teljes mű, hanem azért
is, mert ő vezette be a döntő újítást: a kórus és a színész mellett ő léptette
fel a második színészt, s ezzel az epikus és lírai elemekkel szemben
megerősítette az akciót és a drámai dialógust.