A könyv a nőről szól, a nőkhöz szól, bár a férfiakról van szó benne. A
fejezetekben az írónő a férfiak nyomába szegődik, megszületésüktől idős korukig
térképezi fel életútjukat, viszonyukat önmagukhoz, az anyához, a gyerekekhez, a
nőkhöz, és rámutat az általuk kiosztott női szerepek sokaságára. A férfiak, akik
legtöbbször rögzült, elavult mintáik alapján viszik végbe teljesítményeik
legjavát, tagadásokon, csalódásokon keresztül cipelik magukkal évszázados
terheiket és akik még ma is úgy próbálják meg bizonyítani az ?élet árának?
kiegyenlítését, hogy háborúkon, válságokon át, hatalmi pozíciót elfoglalva
szereznek érvényt igazuknak és maguknak. Az egyedülálló, különleges
megállapítások és következtetések mégsem jelentéktelenítik el őket, inkább
áthelyezik a hangsúlyt az anyától, a szülőktől kapott élet-ajándékra, a nőkhöz
való egészségesebb viszonyra. Az önmegismerés, a ráismerések terápiás
tapasztalatai terén jártasságról tanúskodó könyv záró részeiben a szerző
spirituális érzékenységgel, friss szemmel kalandozik el a férfi szerepének égi
és földi viszonylataiba is, megvilágítja az emberi áldozat és isteni felajánlás
közt feszülő ellentét félreértéseit, segítve, hogy feloldhassuk,
kiegyenlíthessük vélt tartozásainkat. Részlet a könyvből: ?A felnőtt férfinak
van elég bátorsága ahhoz, hogy féljen. Viszonyulását a női nemhez nem csak azért
jó idejében tisztázni, mert problémát okoz ha nem teszi, hanem hogy ne
okozhasson problémát. Hogy a csalódás, a tévedés, az örök adósság, a tartozás
hátráltató súlya alól kiszabadulhasson, annak érdekében, hogy saját, egyszeri,
éppen aktuális életét élhesse, hazugságok, vádaskodások és pótszerek igénye
nélkül. Akár gyermekien naív lélekkel is, de hittel, hogy mindezt ?A nővel?
együtt megvalósíthatja. Egyszóval: ha válságban vagy, ne háborút indíts, hanem
előbb belül vívd meg a magad csatáját. Ne vidd ki oktalanul és tudattalanul,
félig kábán, rangtól és dicsőségtől éhesen a feszültségeidet a világba. Emlékezz
a személyes harcodra, állítsd fel és rendezd be a saját személyes valóságod
valódi szereplőit, akik veled együtt részt vettek a drámában és keress rá méltó
választ, akkor, ott, ahol történt. Ne visszafelé tekintgess. Szeress helyette.
És változz, ha kell. Bár ez utóbbitól mi, nők is félünk. Mi, nők félünk
leginkább attól, hogy a férfiak ?felvilágosulnak?, és éretten, mindenre készen,
?józan megfontolással? járulnak elénk és nekünk nem kell többé színészi
képességeink tárházát felsorakoztatnunk előttük. Akkor mi válunk munkanélkülivé.
Mi lesz akkor? Mi is háborúzunk majd??