A honismeret szót már Fényes Elek használta 1842-ben, de széles körben aligha
terjedhetett el, mert Czuczor Gergely és Fogarasi János nagy szótára 1864-ben
még nem regisztrálja, s lehetséges, hogy Nagy Miklós albumának rokon alakú
alcíme tette lehetővé. S ő adott neki tág értelmet, mely a hazai tájak és népek
ismertetésén kívül a nemzeti történelem fontos tudnivalóit, históriai és
művészeti emlékek, valamint történeti élet- és jellemrajzok tárgykörét is
magában foglalja. A honismertető albumot, épp történeti koncepciója által, erős
nemzeti szellem hatja át. A szádelői völgyről vagy az aggteleki
cseppkőbarlangról szóló közlemények természeti szépséget és ritkaságot mutatnak
be, a legtöbb leírás tárgya azonban nemzeti múltunk egy-egy mozzanatát idézi
fel, mint Pannonhalma, Vajdahunyad, II. Rákóczi Ferenc szülőháza, gyakran a
közelmúlt dicső emlékeit, mint a szabadságharc csataterei, Branyiszkó, Batthyány
Lajos szobra. Az ismertetett épületek közt nemcsak ódon várak és romok kapnak
helyet, hanem az akkori modern építészet jelességei is: a pesti Vigadó, a
Nemzeti Múzeum díszterme - példái a haza alkotó erejének, ösztönzői a jogos
nemzeti büszkeségnek. S helyet kaptak a történelem csendes tanúi, a falusi
templomok.