? A macskát elneveztem Emerencnek, mert lusta é méltóságos volt, mint egy
grófnő. Emerenc tigrisbundájú, fehér foltokkal a mellén, a fülei feketék és a
két első lába az ujjainál fehér volt. Előkelő lehetett a családfája, mert a
farka lompos angóramacska farok volt. Az arcán, a bajusza körül fehér,
borzos-pamacsos volt a szőre. Az orra rózsaszín, körülötte ismét csak fejét
tisztára nyalt bunda ékeskedett. Mindenevő volt, azt ette, amit mi, és ezenkívül
az égvilágon semmit nem csinált, csak feküdt a napon, vagy éjjel néha egérre
vadászott. ? Isa Schneider: A különös szerető Vannak könyvek, amelyek örök
nyomot hagynak a lelkemben, amelyek olvasása közben egyszerre érzem az
elragadtatást, amit csak az igazán nagy művek váltanak ki belőlem és a
fájdalmat, az élet feneketlen igazságtalansága és az ártatlanok tengernyi
szenvedése miatt. Isa Schneider könyve ilyen: nagy mű, aminek olvasása szellemi
gyönyörűség ? utazás a történelemben, Európában, az emberi lélek bonyolult
labirintusában ? de ugyanakkor a fájdalom könyve?Az a könyv aminek olvasása
közben a könnyek újra és újra elhomályosítják a szememet és úgy érzem, hogy
teljesen azonosulok a főszereplővel, hogy ?Itt ? itt ? itt világ,/ a könnyek
eltakarják azt előllem?Az ég siket fájdalmaimra -?(Katona József). Az író
bámulatos megjelenítő erővel érzékelteti a hősnő rendkivül intenzív belső
életét, maga teremtette titkos menedékét az örült világ elől, amelyben él(ünk)
és hihetetlen lelki tisztaságát, amit minden borzalom ellenére sikerül
megőriznie. Különleges élmény volt számomra ez a könyv, egyike életem
meghatározó olvasmányainak. Köszönöm, Isa Schneider!