A 30-as évek felvidéki irodalmának kulcsregénye egy beregszászi
családtörténetbe bújtatott Reményikhangú üzenet: elmenni, vagy megmaradni a cseh
megszállás alá került Kárpátaljáról? A regény cselekményének ideje az 1918-as
őszi államfordulatot követő három év, nem véletlen, hogy a főszereplő Bodák Iván
fiatal éveinek történetében az alakuló, formálódó kisebbségi sors tükröződik.
Szláv apától, magyar anyától született Beregszászon, a regény cselekményének
kezdetén a budapesti műegyetem hallgatója. Egy nap arra eszmél, hogy szülőföldje
és a magyar főváros között határvonal húzódik? A regény két színhelye két
világot is jelent: a nehezen formálódó kisebbségi és a nemkülönben
ellentmondásos anyaországi viszonyokat. Ráadásul ?odahaza?, Beregszászon még nem
alakult ki az új, csehszlovák fönnhatóság alatti kisebbségi létforma, ?idehaza?,
a fővárosban pedig senki nem képes tudomásul venni, hogy az ország területének
kétharmada elveszett? ?Tamás Mihály azt mutatja meg, hogy egy gyökeres, vérbeli
és jellegzetesen szlovenszkói ember egész életében miképp dolgoznak az idő
mérgei és ellenmérgei.? (Féja Géza, 1936)