Mint a paraszti sorból feltörő Julien Sorel sorsán, Stendhal a becsvágyai és
szerelmei közt egyensúlyra nem lelő bankárfiú, Lucien Leuwen regényén keresztül
is a polgári társadalom fölött mond ítéletet. Ahogy a Vörös és fekete két színe
a katonai egyenruhát és a papi reverendát, ebben a regényben a vörös és fehér a
redikális, köztársaságpárti forradalmiságot és az ultra maradiságot jelképezi.
Története a tiltakozó lelkiismeret regénye - írja Illés Endre. - Stenhdal
életműve, gondolatainak rendszere csodálatos egység. Egyetlen regényéből is
megismerhetjük íróját - megtudhatjuk, miben hitt és mit akart. Az emberhez méltó
szabadságban hitt. Tollát ugyanúgy hajtotta a szépség szeretete, mint a
hitványság megvetése. És aki a Vörös és fehér-et olvassa, az száz felkiáltásból,
ugyanannyi vallomásból s az ellenfélt felfricskázó megvetésból megtudja:
Stendhal igazi republikánus volt. Megformálta azt a Lucien Leuwent, aki
megundorodva attól, hogy minduntalan a nép ellen küldik harcba, végül is hátat
fordított sorsának és korának.