Kiemelkedő prózaírónk összegyűjtött novelláit, egy életműsorozat első kötetét
tartja kezében az olvasó. Hatvannégy írást - a legkorábbi 1965-ben keletkezett,
a legutóbbi 1984-ben. Amilyen rendhagyó volt Jókai Anna indulása - a változatos
életpálya után viharos sikerrel robbant be a magyar irodalomba -, későbbi
köteteivel is újabb és újabb meglepetést okoz olvasóinak és kritikusainak.
Szuverén alkotó. Nem térítették el a konvenciók, a biztos sikert ígérő
megoldások, és e két évtized termésével szembesülve az is világosan kiderül,
hogy noha hősei magukon viselik a kor lenyomatát, sohasem a politika határozta
meg sorsukat. Novelláim nagy részét olyan figura- és magatartásmodellek
indították el, amelyek számomra és a mű számára az illúziók csődjét
bizonyították - mondta 1972-ben egy interjúban. Valóban, a sűrű anyagban
vergődő, jobbra vágyó, magasabbra törő szegény kis emberkék világa nevetésre, de
még mosolyra sem adott okot. Jókai Anna pedig nagyon érzékeny a szenvedés
bármilyen megnyilvánulására. A Kötél nélkül (1969), A labda (1971), és a
Szeretteink, szerelmeink (1973) novelláiban azonban nem csak azt kutatta, hogy
él az ember, legalább olyan fontos volt már akkor is számára: miért? Önismeretre
nevelő próza - mondták róla a hetvenes évek középén, mikor válogatott novellái
először megjelentek A reimsi angyal (1975) című kötetben. A panasz leírása
(1980) novelláinak olvasásakor azonban már világossá vált az az ív, amelyre
mintegy utólag is fölfűzhetők lettek a korábbi realist írások. Mit is mond a
címadó novella hőse? Professzor úr: kísérelje meg a lehetetlent. Szeretném látni
a napkoronát, kormos üveg nélkül - színkép bontott skáláját szabad szemmel is a
fényben: fölismerni és elbírni az ibolyántúli és infravöröset....tegye életemet
az igazság legfelső polcára - mert csak onnan látszanak eredetükben és
céljaikban a dolgok, mert csak ott szűnik meg végleg a rémület. Innen már nem
fordulhatott vissza, a maga alkotta, fölfelé törekvő és egyre táguló spirál
vonzotta magáva. Novellisztikája egyre elvontabb lett, a Jöjjön Lilliputba!
(1985) című kötetben megjelentek a parabolák, a bölcseleti írások, kibomlott a
gondolatok költészete. Nyolc esztendeje nem adott ki szabályos novellát. A
kispróza hagyományos formái helyett leveleket írt a nagynénihez (Az együttlét
című kötetben, 1987) és sűrített szellemiségű apokrif imákat (A töve és a
gallya, 1991). Vándorlás a kereszten - mondta az utóbbi évek esszéiről.