Kedves Barátaink! Mire az Országépítő Füzetek sorozatának utolsó füzete a
kezetekbe kerül - 2004 Nagyhetében - éppen két esztendeje lesz annak a
tavasznak, amikor nagyot fordult Magyarország sorsa. A lerázottnak hitt múlt
újra belenyúlt a jelenbe, újra a Nap elé kúsztak már-már feledésbe merült,
keservesen ismerős árnyak. 2002 tavaszán valamit elvesztettünk és valamire
rátaláltunk. Elvesztettük a külső-kormányzati lehetőségeit annak a négyéves
folyamatnak, amelyben a magyar nemzet szellemi ereje ismét megizmosodhatott, a
munka, a kezdeményezés értő támaszra találva újra önbizalommal alkothatott.
Váratlan, sokunk számára érthetetlen és ennél fogva duplán fájdalmas volt a
vesztés, a lélek először szinte félbénán vergődött bennünk, a miértek és a
hogyan továbbok kérdésözönében. Meg kellett tapasztalnunk a reményvesztés
letargiáját, hogy aztán legyen mit lerázni magunkról azzal a túl jól ismert
magyar mozdulattal, ahogy nemzeti sorscsapásaink után rendre magunkhoz tértünk
újra, változatos történelmünk utolsó ötszáz esztendejében.