A magyarság létkérdéseivel Trianon után sokan foglalkoztak, de megnyugtatóan
senki sem tárta föl nemzeti gondjaink igazi eredetét és országvesztésünk
traumáját. Máig sem sikerült ezt a történészeknek megtenniük, mert nemzetünk
sorsszerű tragédiája magasabb szempontot kíván. Erkölcsi, kulturális, vallási
megközelítésem misztériumnak tartja történelmi hányattatásunkat, ezért
radikálisan mélyebb, spirituális szempontból szeretném megérteni és megismerni a
velünk történteket. Történelmi hagyományaink nemcsak hiányosak, hanem torz
jelentést is kaptak az idők során. A középkorban éppen az erős magyar pálos
mozgalom és a radikális újkori reformáció jelezte, hogy a hibátlan kezdetekre
irányuló szellemi visszatérésre, jobb utak keresésére mindig is volt igény.
Szekuláris korunkból hiányzik az egykori szakrális perspektíva, így egész Európa
és a nyugati civilizáció visszasüllyed az anyagi birtoklásba és barbárságba.
Nekünk is meg lehet térnünk a kezdetek szentségéhez, ha időtlen, ideális
forrásból erőszak- és érdekmentes erőt tudnánk kapni magunk és a világ javára.
Legalább ezer évet kellene bepótolnunk, hogy mindenekelőtt önmagunkra és
küldetésünkre találjunk. Amit e könyvben próbálok megközelíteni, az egy emberhez
és az emberfölöttihez egyaránt méltó élet, melyet először erkölcsi, majd
kulturális, végül jobb vallási formába lehet önteni. Jézus tanítása épp olyan
alternatíva ma is, amely nem igényel tökéletlen, elavuló, javításra szoruló
intézményeket, csak a szent, isteni rend képviseletére meghívott követőket.