Ebben a könyvben olyan embereket szólítottam meg, akik már hosszú utat jártak
be.... Bagdy Emőke, Baranyi Ferenc, Ferge Zsuzsa, Gyémánt László, Irsai Éva,
Kárpáti Éva, Lator László, Magyar György, Szinetár Miklós, Ungvári Tamás.....
Valamennyien a tágabb értelemben vett nemzedékem tagjai, mindnyájan a háború
előtt születtek és nemcsak saját történetük van, de a körülöttük örvénylő
történelem is meghatározta, befolyásolta életüket, gondolkozásukat és a
sorsukat. Az ötvenes években, 1956-ban, 1968-ban, vagy a rendszerváltás éveiben
fiatal felnőttként valódi döntések és válaszutak tornyosultak eléjük, de közben
pályájuk, hivatásuk útját járták, tehetségüket kellett ígéretből művekre,
alkotásokra váltaniuk. A felnőtt élet feladatai már nem tűrtek halasztást,
életet kellett élni, családot alapítani, teljes felelősséget kellett vállalni
önmagukért és másokért. Nem választották a kort, amelyben születtek, de a kor
próbára tette őket. Én választottam őket. Bevallom, önkényesen, szinte
véletlenszerűen. És még sem. A történelem születésemtől kezdve ott tombolt
körülöttem, épp úgy, mint beszélgetőtársaim körül, de aki néhány évvel idősebb
nálam, jobban érzékelték a viharokat.