A tizedik század végén különös félelem fogta el az embereket. Úgy érezték, hogy
az ezredik esztendőt a világ nem éli túl; ebben az évben - pontosan ezer évvel
később Krisztus születése után - megmozdul a föld, megnyílik az ég kárpitja és
megjelenik fölöttünk a kereszt, mely a világ végét jelzi. Sokan készültek a
halálra, földünk pusztulására. Szájról szájra járt ez a babona. Elterjedt a
különböző nyelveket beszélő népek között, de jobban, mint másutt, Itáliában.
Talán az utolsó századok megpróbáltatásai, sorscsapásai tették a Félsziget
lakóit fogékonyabbakká az efféle hiedelmekre. Talán azt gondolták, ha Róma a
Birodalom bukása után még nem tudta visszaszerezni régi nagyságát, akkor ennek a
világnak el kell tünnie, meg kell semmisülnie.