Könyvünk olyan tengeri ütközetek végtelenül izgalmas leírását tartalmazza,
amelyekről történelmi tanulmányaink során talán kissé eltérő ismereteket
szereztünk. A lissai csata (1866) kulisszatitkairól többek között a következőket
tudhatjuk meg Geoffrey Regan kötetéből: Amikor 1866-ban kitört a háború
Olaszország és Ausztria között, az új olasz haditengerészet főparancsnokságát
Carlo Pellion de Persano gróf tengernagyra bízták. nem mondhatjuk, hogy örült
volna a megtiszteltetésnek. majdnem hatvanévesen - miután csaknem egy emberöltőn
át sikerrel játszotta a haditengerész tiszt szerepét - nem tette éppen boldoggá,
amikor arra kérték, élete alkonyához közeledve ugyan tegye már kockára a jó
hírét! Egy országban, amely olyannyira híján volt a tengeri háború hőseinek,
Persano volt az az ember, akit széles körben az Olaszország rendelkezésére álló
egyetlen valamirevaló admirálisnak tartottak. háború esetén ki másra is
bízhatták volna az olasz hata tengeri haderejét? [...] Persano lehetett
sarlatán, de bolond biztosan nem volt. Tisztán látta a flotta gyenge pontjait,
és tudta, e hajóhadat sokkal inkább az állam presztízsének mutogatására
építették, nem pedig hadakozásra. Az osztrák haditengerészet talán még feleannyi
modern hajóval és ágyúval sem rendelkezett, mint az övé, az olasz admirális
mégis kijelentette: Félek, elbukunk. Ennek következtében állandóan kerülte a
harcot, és minden ürügyet megragadott az összecsapás halogatására. Az olasz
politikai vezetők, akik látták micsoda hatalmas összegeket emészt fel a flotta
megteremtése, hamarosan ráuntak Persano időhúzó stratégiájára. Persano inkább a
szavak, mint a tettek tengernagya volt, aki csak akkor futott ki a tengerre,
amikor a politikusok és a sajtó nyomásra rákényszerítette [...] Mivel az
erkölcsi bátorság is hiányzott belőle, megpróbálta megrázó veresége ódiumát
bosztottaira hárítani. Amikor visszatért Anconába, kezdetben azt híresztelte,
nagy győzelmet aratott, és sikerült elsüllyesztenie három osztrák hajót. Igen
ám, de a gyors létszámellenőrzés azonnal kiderítette, hogy ő az, akinek hiányzik
három a hajói közül, mert a Re d'Itália, az Affondatore és a Palestro nem
érkezett meg a honi kikötőbe. Amikor az igazság kezdett kiszivárogni, Persano
hangot váltott, és azt kezdte hangoztatni, nagy győzelmet értek el, de drága
áron. Ez a verzió sem tartotta sokáig magát. Persano ezután azt kezdet állítani,
hogy ő mindvégig a csata sűrűjében tartózkodott, ész az Affondatore az osztrák
tüzérek lövedékeitől kapott végzetes sebet. Amikor végül kiderült a teljes
igazság, az olasz nép haragja nem ismert határt, hiszen Persano nemcsak gyáva,
hanem hazug is volt.