Az idei év, 2009 emlékezetes, legalábbis számontartásra érdemes esztendő minden
magyar ember számára. Kétszeresen is az. Egyrészt azért, mert a Magyar
Köztársaság Nemzeti Emlékezet Programjáról (2004-2010) szóló, 1127/2003. sz.
kormányhatározat 2009-et a magyar nyelvújítás vezér- alakja születésének 250.
évfordulójára emlékezve Kazinczy-emlékévnek nyilvánította, másrészt pedig mert a
Balassi Intézet ehhez kapcsolódó kezdeményezése nyomán a kulturális és oktatási
miniszter ezt az évet A magyar nyelv éve elnevezéssel is felruházta, s ilyen
módon is kiemelte, talán annak is köszönhetően, hogy A Magyar Nyelv Múzeumában,
amelynek a hivatalos megnyitóünnepsége az elmúlt évben volt Széphalomban, ez
évben nyílik meg A ma- gyar nyelv múltja, jelene és jövője című, nagy
érdeklődéssel várt állandó kiállítás. Mivel az említettek következtében -
egyébként teljesen megérdemelten - az egész évben megkülönböztetett figyelem
irányul a magyar nyelvre, két civil szervezet, az Anyanyelvápolók Szövetsége és
a Honismereti Szövetség elhatározta, hogy közösen két kérdéssel fordul a világ
magyarságának számos olyan jeles személyiségéhez, aki megítélése szerint
íróként, művészként, tudósként, közéleti személyiségként felelősséget érez
anyanyelvünk iránt.