Örvendetesen szaporodó második világháborús memoárirodalmunk egyedi színfoltja
Bondor Vilmos m. kir. főhadnagy munkája. A visszaemlékezés - ahogy a szerző
nevezi - a második nagy világégés hadszíntereire kivezényelt egyszerű magyar
katonák életét, front-hétköznapjait eleveníti fel. Olyan emberek lelkivilágát,
gyötrelmeit és reménykedéseit ismerhetjük meg belőle, akik másképpen élték meg a
háborút, mint a szakmabeliek, a hivatásos katonák. Bondor Vilmos meggyőzően
ecseteli, miből merítettek erőt becsületes helytállásukhoz, mi éltette őket az
embertelenül súlyos, kritikus helyzetekben. A visszaemlékezés külön érdeme, hogy
a témában járatlanok által is érthető tapasztalati észrevételeket,
magyarázatokat találunk benne az egyes fegyverekre, harceljárásokra, kiképzési
hiányosságokra vonatkozóan csakúgy, mint a magyar katonák Don menti
magatartására. Mindazokra a jelenségekre, amelyek vitathatatlanul jellemezték a
m. kir. honvédség második világháborús tevékenységét, helytállásukat. A szerző
hitelesen és élményszerűen dolgozza fel a 2. hadsereg 1943. januári krónikáját,
élvezetes és valósághű ismertetést kapunk az eddig teljes egészében fel nem
dolgozott 1944. őszi Temesvár-Arad-Szeged környéki harcokról is.