Az első magyarországi színtársulat, amelyet Kelemen László szervezett
Pest-Budán, 1790 októberében kezdett játszani a régi Várszínházban; Kolozsvárott
1792. november 11-ével kezdődőleg mindmáig, megszakítás nélkül, minden
esztendőben teljes színházi évad volt. A Rhédey-ház nagytermében, az erdélyi
magyar játékszín színpadán az első magyar szót Kótsi Patkó János, a társulat
igazgatója mondta ki. Ettől a naptól fogva Kolozsvár a magyar színészet
anyavárosa lett. Egy évtizedig, amíg Magyarországon csak vándortársulatok
működtek, a magasabb rendű színművészet képviselőiként a kolozsváriak járták
Szegedet, Debrecent, Miskolcot, még Pestet is nyaranként. Óriási léptekkel halad
a kolozsvári színház a művészet csúcsa felé, csakhamar megépül az egész magyar
nyelvterület első állandó színháza, előadják a Hamletet is: ez az első magyar
nyelvű Shakespeare-előadás. A magyar színészet hőseinek állít emléket Dávid
Antal ebben a szép és tanulságos történelmi regényében.