Új utazás küszöbén - talán nem olyan hosszú utazás ez, mint Jean-Christophe-é
volt, de azért nem egy állomása lesz - eszébe juttatom az olvasónak azt a baráti
kérést, amelyet muzsikusom történetének egyik fordulóján intéztem hozzá. A
Lázadás elején figyelmeztettem, hogy minden kötetet úgy tekintsen, mint egy-egy
fejezetét egy mozgásban levő műnek, amelynek alapgondolata az elébe tárt élet
folyamán bontakozik ki. Idéztem ezt a régi közmondást: Nyugtával dicsérd a napot
- és hozzátettem: ha majd célhoz értünk, megítélheted, mennyit ért az
erőfeszítésünk. Természetesen azt akarom, hogy minden kötetnek meglegyen a maga
sajátos jellege, hogy magában is meg lehessen ítélni, mint műalkotást. De
elhamarkodás volna az alapgondolatot megítélni belőle. Amikor regényt írok,
kiválasztok egy lényt, akivel benső rokonságot érzek (vagyis inkább az választ
ki engem). Ha ezt a lényt kiválasztottam, szabadjára engedem; eszem ágában
sincs, hogy belékeverjem a magam egyéniségét. Súlyos teher az az egyéniség,
amelyet több mint fél évszázad óta hordoz az ember. Éppen az az isteni
jótéteménye a művészetnek, hogy ettől megszabadít, más lelkekkel itatván, más
életekkel öltöztetvén fel bennünket. (Indus barátaink azt mondanák: más
életeinkkel, mert mindenkiben megvan minden...) Amikor tehát magaménak vállalom
Jean-Christophe-ot, vagy Colas-t, vagy Annette Riviére-t, már csak titkára
vagyok a gondolataiknak. Hallgatom őket, látom cselekvésüket, s az ő szemükkel
látok. Amit megtanulnak a maguk szívétől és az emberektől, azt velük tanulom én
is; amikor ők csalódnak, én is fölkelek, és újra útnak indulok velük. Nem
mondom, hogy ez a legjobbik út. De a mi utunk. Akár igaza van Christophe-nak,
Colas-nak, Annette-nek, akár nincs: Christophe, Colas és Annette - él. Az élet
is elég súlyos érv. Ne keress itt tételt vagy elméletet. Ne láss e könyvben
egyebet, mint egy őszinte, hosszú, örömben és bánatban termékeny élet belső
történetét; ez az élet nem ment ellentmondásoktól, bővelkedik tévedésekben, s
folyvást azért feszíti meg erejét, hogy - ha már az Igazság elérhetetlen -
elérje a lélek harmoniáját, a mi legfőbb igazságunkat.